Szia Apa!
Végül mégse lett olyan szép idő, mint vártuk, de azért elmentünk az Anyával a gyógyszertárba, mert tápszert kellett nekem venni. Képzeld, hogy jártunk! Lementünk a velencei gyógyszertárba, és nem volt semmilyen tápszer, pláne nem olyan, amilyet szerettünk volna. Át kellett sétálnunk Kápolnásnyékre, ami nem kis távolság gyalogosan. Kár, mert amúgy az Anya le akart engem vinni a tópartra, hogy megnézhessem a Velencei-tavat, de végül ez nem jött össze a kis kitérőnk miatt. Apa, ugye majd ha hazajössz, levisztek oda együtt az Anyával?
Itt már megérkeztünk a kis túránkról:
Amúgy nincs semmi különös. Ma is jól viselkedtem. Igazából mostanában nagyon szépen elvagyok a járókában, általában csak estefelé, fürdés előtt szokták nekem leteríteni a szőnyeget a mamáék itt a nappaliban, mert akkor azért már kikívánkozom. Olyankor az a kedvenc elfoglaltságom, hogy a nagy játékos kosaramból pakolok kifelé veszettül. A Mama múltkor jól meg is tréfált: én a kosár egyik végéből dobáltam ki a játékokat, ő meg a másik oldalon pakolta vissza őket, és így sosem akart kiürülni. Jól be is pipultam egy idő után!
Aztán gyakoroltam még az ácsorgást kapaszkodás nélkül:
Van, hogy odatolom a fenekem a rácsokhoz, és azzal támasztom meg magam, de néha már megy anélkül is.
Szóval így telnek napjaink az Anyával..
Utolsó kommentek