Halihó! Rég jelentkeztem... Nem csoda, hisz mióta tudok menni (nem hogy menni, már szinte szaladni), azóta roppant elfoglalt lettem. Nem túlzás, tényleg egész nap jövök-megyek, intézkedek, estére pedig úgy elfáradok, hogy reggel 5-ig, 6-ig egy pisszenés nélkül alszom... Szóval ez a helyzet mostanság.

S hogy miről is maradtatok le...?

Épp ma egy hónapja, hogy egy éves lettem! Meg is ünnepeltük, ahogyan azt kell! Először csak anyáékkal és a váci mamával, így hármasban, aztán a rákövetkező hétvégén csaptunk egy hatalmas bulit a tiszteletemre. Rengeteg ajándékot kaptam: tortát, játék babakocsit, homokozót, hintát a kertbe, fakockát, és még sorolhatnám... És persze mindenki velem volt elfoglalva! Szóval arra kellett, hogy rájöjjek, hogy bizony nem rossz dolog ez a szülinapozás, várom is már nagyon a következőt! :-)

S hogy milyen is vagyok így, egyévesen?

Azt mondják az anyáék, hogy nagyon okos... Már a kezdetektől sejteni lehetett ugyan, hogy nagy dumagép leszek - talán emlékeztek még a régebbi videóimra... mindig volt hangom rendesen -, de talán azt még az anyáék sem gondolták, hogy egyévesen már ennyi mindent tudok majd mondani! Már jó pár hete annak, hogy tisztán mondom, hogy Anya, Apa, de rendszeresen használom már a következő szavakat is: kő, Fifi (na igen, látszik, hogy nagy kedvenc), cica, baba, mama, papa, fa, hinta, gyite (mint paci), tütü (mint autó), va-va (mint kutya), de az égvilágon mindent próbálok ismételni, amit az anyáéktól hallok, csak általában egyelőre még az első vagy utolsó szótag kiejtése sikeredik... És persze mindent meg is értek, ami azonban nem jelenti azt, hogy ha például az anyáék megkérnek valamire (pl. hogy ezt, meg azt ne csináljam), akkor szót is fogadok. Sőőt, bevallom, néha csak azért is az ellenkezőjét csinálom.

Ó, hisztizni is tudok ám már! Ez pedig a következőképpen néz ki: elkezdek sírni, vagy inkább sikítani (talán ez jobb szó rá), hasra vágom magam a földön, és toporzékolok! Sajnos, van mikor nem sikerül elérni vele a kívánt hatást, és az anyáék csak nevetnek rajtam. Persze én azért nem adom fel olyan könnyen, nagyon kitartó tudok lenni, ha arról van szó, hogy az akaratomat kell érvényesíteni. Bizony, kemény fából faragtak, ez is kiderült már az elmúlt egy év alatt!

A külsőm is rengeteget változott mostanában. A hajam rohamosan nő, és egyre inkább úgy fest, hogy szép göndör fürtjeim lesznek! :-) Az Anya szerint szerencsére úgy néz ki, Apa haját örököltem! Megint felszedtem majdnem egy kilót, így már kis híján 11 kg a súlyom, a magasságom pedig 77-78 cm. A mozgásom is sokkal kifinomultabb lett: pörgök-forgok, leguggolok, felállok, jövök-megyek, és a napokban az Anya már felfedezni vélt nálam amolyan "felmászó" mozdulatokat is. Emelgetem a lábam a járókában, a széknél, kanapénál, mintha fel akarnék valahogy jutni, ill. ki akarnék mászni a kiságyból/járókából. Szóval úgy tűnik, lassan ez következik! Lesz nagy öröm az anyáéknak, gondolom...

Így nagy hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Most a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk, mert az Apa nincs itthon a hétvégén. Zágrábban van a kajak-kenu eb-n, ahol ma lesznek az előfutamok, vasárnap pedig, ha minden jól megy megnézhetem a tv-ben a döntőben! Nagyon izgulunk az Anyával, ugyanis itt már nem kevesebb a tét, mint az olimpiára való kijutás!

Megyek is, felhívom az Apát, hogy mizu...