Jelentem, kibújt az ötödik fogacskám is, és már a hatodik is készülőben. Azt hiszem, az Anya boldog lehet, mert ezekkel most nem szenvedek annyira, mint általában szoktam. Legalábbis az alvásomat nem igazán befolyásolja. Mert képzeljétek... pl. utolsó nap, mikor a kápolnásnyéki mamáéknál voltunk úgy, de úgy elfáradtam, hogy este nyolctól egészen reggel ötig egy nyikkanást se lehetett hallani tőlem. Büszke is volt rám az Anyukám! :) Azóta ezt sikerült egyszer itthon is megismételni. Amikor meg nem tudok ennyire frankón alukálni az éjjel, akkor is max. egyszer, olyan három körül jelentkezem csak, aztán miután megkapom a cumikámat, meg az Anya kicsit megigazít (mert igazi "alvamászó" vagyok ám), szundizok tovább reggelig. Nappal is egész tűrhetően alszom mostanság, délelőtt 1-1,5 órát, délután 1,5-2 órát. Szóval azt hiszem, megjavultam! :)
A másik dolog, amit mindenképp el akartam újságolni, hogy tegnapelőtt eleget tettem az állandó noszogatásoknak, és végre hajlandó voltam pá-pá-t inteni. Aztán annyira megtetszett a dolog, hogy amikor sétáltunk az Anyával, mindenkinek integettem: a szembejövő néniknek, bácsiknak, az autóknak, kutyusoknak... Jó móka volt nagyon! Nem is értem, miért nem volt kedvem ehhez már előbb is!
Most ketten vagyunk az Anyával, mert az Apukám e pillanatokban versenyez az olimpiai kvótáért Poznanban. Szurkoljatok neki ti is!
És végül egy kép rólam, ami mostanság készült... Jól látjátok, göndörödik a séró:
Utolsó kommentek