Már második hete a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk az Anyával. Sokszor jövünk, amikor az Apa elmegy messzire, mint most is. Itt is van saját kiságyam, és még járókám is, amit jobban is szeretek, mint az otthonit, mert még a tévét is tudom nézni belőle. Meg az is jó, amikor sorban jönnek haza az emberek, a Papa, a Mama, meg a Zolika, és én mindenkire rámosolyoghatok.
Itt is szoktunk sétálni az Anyával, mint otthon, és itt nem szoktam ám aludni a babakocsiban, hanem szemlélődök. Azt szeretem a legjobban, amikor találkozunk az Anyának valami ismerősével az utcán, és jól megbámulnak, én pedig előveszem a legszebb mosolyom, hogy elolvadjanak tőlem. Ez persze mindig beválik!
Holnap vendégünk is érkezik. Hallottam, ahogy az Anya beszélgetett a telefonon az Esztivel, Anya mecsekpölöskei barátnőjével, és azt is hallottam ám, hogy az Eszti azt mondta, addig nem megy haza, míg nem lát engem! Mert tudniillik ő most Budapesten van. Szóval remélem, érzitek ám, hogy már most milyen fontos ember vagyok!
Ez a kép is a mamáéknál készült. Még a múltkor, amikor itt voltunk az Anyával. Látjátok, a Papa mekkora halat fogott nekem?
Utolsó kommentek