Szia Apa!
Már majdnem két hete, hogy távol vagy. Szerencsére itt a mamáéknál hamar elszalad az idő. Ma sem tudtam igazán unatkozni. Délelőtt elvoltunk itthon, játszottam, olvasgattam, mert mostanában az egyik kedvenc időtöltésem, hogy a váci Mamától kapott Micimackós könyvet nyüstölöm. És képzeld Apa, az Anya látta, hogy azzal játszom, és elkezdte énekelni nekem, hogy "Hull a hó és hózik-zik-zik...". Ez a "zik-zik-zik pedig annyira tetszett, hogy jól kiröhögtem az Anyát (aztán persze elkezdtem csukizni, ahogy mindig, mikor hangosan hahotázom). Szóval újabban szeretem a könyveket, úgyhogy a Papa azt mondta, holnap fel is kerekedik, hogy vegyen nekem néhány leporellós könyvet, olyan babáknak valót. Tudod milyen a Papa, ha könyvekről van szó... :)
Délutánra meg volt beszélve egy találkánk az Anya egyik ismerősével, a Melindával. Tudod Apa, neki is van egy pici babája, a Noel, így jött az ötlet, hogy sétálhatnánk egyet együtt. De mivel én hosszú távon nem mindig vagyok partner a babakocsiban való ücsörgésben, végülis itt kötöttünk ki a mamáék melletti játszótéren, ahol később a Mama is csatlakozott hozzánk. Nagyon cuki a Noel. Szegényt nem nagyon hagytam aludni! :)
Ma készítettünk egy teszt videót is az Anyával, hogy megnézzük, mit tud az új fotógép. Semmi különös... csak dumálgatok, meg manőverezem a járókámban:
Utolsó kommentek