Rengeteg mesélnivalóm van! Szombaton délelőtt voltunk a váci papáéknál, hogy felköszöntsük a Marikát születésnapja alkalmából. Sajnos a Papa nem volt otthon, mert dolgozott, de vasárnap azért meglátogatott engem, meg főleg az Apát, hisz ő most sokáig nem lesz itthon, edzőtáborban van. Na de erről majd később még mesélek... Délután pedig elmentünk Dunakeszire a Hanna barátnőmékhez. Ott is születésnapot köszöntöttünk, ugyanis a pici Hanna két éves lett. Hűű, hát én nagyon jól éreztem magam náluk. Amikor decemberben ott jártunk, még egy kicsit féltem tőle, de most már bátor voltam, dumálgattam, játszottam, szóval szuper volt!
Vasárnap délelőtt az Apa már nagy készülődésben volt az utazásra, úgyhogy én is segítettem neki egy kicsit csomagolni, hogy mindennel időben elkészüljön.
Aztán elindultunk a reptérre. A Mama vitte ki az Apát, mi meg az Anyával elkísértük, hogy elbúcsúzhassunk tőle. Én odafelé aludtam egy picit, aztán épp mikor odaértünk, ébredtem fel. Hát nekem nagyon tetszett a repülőtér! Pont amikor megérkeztünk, szállt le egy nagy gép, úgyhogy azt meg is néztük az Anyával, aztán bementünk a terminálba, és ott is jól szemügyre vettem mindent. No meg persze kommentáltam is a látottakat.
Szóval elbúcsúztunk az Apától. Már Sevillában van, ha minden igaz, bár még nem üzent nekünk, mert nagyon későn értek oda. Öt hét múlva jön haza. Kicsit szomorú vagyok, mert hiányzik nagyon, de majd minden nap írok neki!
Ma hajnalban a Mama is visszament a messzi Angliába. Reggel néztem is be a szobájába, de már üres volt. Úgyhogy most ketten vagyunk az Anyával.
Utolsó kommentek