Szia Apa!
Eltelt a második nap is nélküled. Nem volt valami jó nap. Az Anyának fájt a feje, én meg egész nap nyűgösködtem, úgyhogy az Anyának eléggé meggyűlt velem a baja. Ráadásul még sétálni sem tudtunk menni, mert itt nálunk visszajött a tél, és reggeltől estig havazott, egy pillanatra se hagyta abba. A fogacskáimmal is szenvedtem nagyon, egész nap rágcsáltam az öklöm, meg mindent, ami a kezem ügyébe került, például a szék lábát is:
Ezen kívül nagyon ijedős voltam ma. Az Anya nem is értette, mi lelt. Megijedtem a déditől is, meg a váci papától is (mert meglátogattak ma minket). Este meg, mikor az Anya lerakott aludni, ahogy kitette a lábát az ajtón, mindig felemeltem a buksim, és elkezdetem sírni, hogy ne hagyjon ott egyedül a sötétben. Tudom, tudom... nem szoktam én ezt csinálni, de ez most egy ilyen nap volt. Azért játszottunk is. Most, hogy nem vagy itt, az Anyának kell tornyot építenie nekem. Egész ügyes, de azért te jobban csinálod, Apa!
Utolsó kommentek