Megint izgis napjaink voltak az Anyával. Pár napja, mikor be lettem téve a járókába, gondoltam egyet, és a rácsokba kapaszkodva felhúztam magam térdre. Anya örömködött nagyon, úgyhogy gondolom, ez is valami nagy dolog... Mondjuk azóta még nem sikerült megismételni, de ami késik, nem múlik - legalábbis ezt mondják az öregek, azt hiszem.
Na de a legtutibb a mai nap volt! Képzeljétek, az Anya elvitt engem ringató foglalkozásra a váci művházba. Ennyi gyereket egy helyen még sosem láttam! Voltak kisebbek is, nagyobbak is, és volt egy kisfiú - éppen velem egykorú -, akinek nagyon bejöttem. Folyton odamászott hozzám, és meg akart tipi-tapizni. Én meg vigyorogtam, mint a vadalma, de aztán amikor már túl közel jött hozzám, akkor azért kicsit legörbítettem a számat, jelezve, hogy azért nem úgy van az... A legjobban az tetszett, amikor a foglalkozást vezető néni furulyázott! Na, az nagyon érdekes volt! Azt hiszem, az Anya is jól érezte magát, úgyhogy megyünk máskor is. Sajnos otthon hagytuk a fényképezőt, ezért most nem tudok ringatós képpel szolgálni, de remélem, beéritek ezzel is:
Utolsó kommentek