Mostanság nem igen volt kedvem írni. Sokat nyűglődtem a felső középső fogacskáimmal, nem voltam valami jó passzban, így estére általában én is, meg az Anya is jól elfáradtunk. De képzeljétek, kb. egy hete már, hogy vééégre négyfogú lettem! Volt is úgy két csuda jó napunk, amikor szépen eljátszottam magamban, és nagyokat aludtam délelőtt is, délután is. Az Anya már kezdett is örülni, hogy akkor ez most már mindig így lesz, de sajnos ki kellett, hogy ábrándítsam őt... Elkezdett jönni a szemfogam is, és visszatértünk a régi kerékvágásba.

Ezt leszámítva azért jól elvagyunk az Anyával. Azért írom, hogy az Anyával, mert sajnos mostanában az Apa Szolnokon edz, így vele csak hétvégén tudok találkozni. És persze mindig nagyon örülök, mikor végre hazajön. Szoktuk is lesni az Anyával az ablakból, amikor megérkezik! Szóval szeretem nagyon a hétvégéket! Múltkor például elmentünk együtt a veresegyházi mackó parkba. Tudjátok, nagyon szeretem az állatokat, ezért az Anyáék arra gondoltak, biztosan élvezni fogom! Élveztem is, de őszintén szólva a rengeteg gyerek, kisbaba, és egyáltalán... az a sok ember most valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt! Mondtam is nagy buzgón minden egyes babakocsi láttán, hogy: "ba-ba", "ba-ba".

Jaj, de én még nem is meséltem, hogy már ezt is tudom mondani! Meg igazándiból elég sok mindent, mióta utoljára jelentkeztem. Na, szóval... az Apát úgy mondom "Pa", a "mama" már egészen jól megy, a "tü-tü" a kocsi, és szinte mindent ismételek, amit az Anya mond, de általában csak az első szótagokat vagy hangokat. A Fifi babámra például azt mondom: "ffff". :)

A lépegetés is egészen ügyesen megy már. Ami azt illeti, kézen fogva már igazi profi módjára haladok előre. Néha megteszek néhány lépést egyedül is, de általában ha észreveszem magam, rögtön lecsüccsenek, és mászva haladok tovább. Úgy azért biztonságosabbnak tűnik...

Szóval ez a helyzet mostanság.