A héten volt a kilencedik hófordulóm. Ma reggel voltunk is a védőnéninél méreckedni, 74 cm vagyok és 8960 gr. Jó sokat nőttem most, 3,5 cm-t egy hónap alatt. Egyre ügyesebb a mozgásom is, már gugolni is tudok, persze csak kapaszkodva, és simán körbearaszolom a járókámat, miközben ácsorgok. Anya azt álmodta, hogy elindultam, úgyhogy talán már az sincs olyan messze. Amúgy egy igazi kis sajtkukac vagyok, nincs nyugodalmam egy percig se. Mindenhová elmászok, mindenütt felállok, és mindig valami rosszban sántikálok. Egy pillanatra se hagyom unatkozni a szüleimet.
Eszek már túró rudit (persze az Anya leszedegeti róla a csokit, és azt sajnos nem kapom meg), kapok már joghurtot is, és minden nagyon fini, kivéve néhány főzelék. Azok közül azért nem ízlik mindegyik egyformán, a kedvencem a sütőtök és a paradicsomos dolgok. Babapiskótát is szoktam majszolni. Ha az Anya nem tud velem mit kezdeni, mert éppen rámjön az öt perc, akkor kapok egy babapiskótát, és vagy húsz percig a hangomat se hallani.
Fürcsizni továbbra is imádok, de inkább a kis kádamban (igaz, már alig férek bele, de akkor is). A kápolnásnyéki mamáékhoz nem mindig visszük le a kádamat, olyankor a nagy kádban kell fürdenem, és bizony van, hogy végigordítom a fürdetést. A kedvencem még az, amikor fürdés előtt levetkőztetnek az anyáék, és kedvemre hancúrozhatok. Olyankor negyed óráig is képes vagyok eljátszani a zoknimmal vagy a nadrágommal, vagy valamelyik levetett ruhadarabommal, és közben persze hangosan kommentálom a dolgot.
A fogacskák növesztésében úgy tűnik, most nincs megállás. Már kettő van ugye, de azt hiszem, hamarosan előbukkan a harmadik is, mert elég ramatyul alszom mostanság, és ömlik a nyálam is egyfolytában. Sajnos emiatt ki is sebesedett a szám körül. Épp ma megyünk bőrgyógyászhoz, mert az anyáék már mindenféle kencét kipróbáltak, hogy elmúljon, de egyik sem használt igazán. Talán a doktor néni majd tud adni nekem valamit.
Vasárnap meg elmegy az Apa... Eléggé szomorú vagyok emiatt, de valahogy csak elleszünk az Anyával. Azt hiszem, megyünk majd a kápolnásnyéki mamáékhoz is. Aztán majd írok minden nap az Apának, hogy el ne felejtsen. :) Hiányozni fog a "nyaki" is, az már egyszer biztos.
Utolsó kommentek