Luca baba naplója

 Nos, kérem szépen, megvolt az első Karácsonyom. Nagyon élveztem! 24-én itthon voltunk anyáékkal és a váci Mamával, aztán délután jöttek a dédiék és a keresztapuék is. Bár én épp a karácsonyi vacsi előtt tankoltam be, azért benyomtam még egy banánt is, amikor a többiek ettek az asztalnál. Miután mindenki jól bekajált, míg az öregek beszélgettek, én kihasználtam, hogy nem figyelnek, és nekiálltam ajándékokat bontani. 

Rengeteg ajándékot kaptam, de őszintén szólva nem is ettől jöttem lázba igazán. Hanem a csomagolópapír...! Na, az sokkal izgisebb volt!

Másnap elmentünk a papáékkal Szécsénkére a másik dédiékhez, és ott is karácsonyoztunk egy kicsit. Én persze bűbájos voltam, beszélgettem, nevetgéltem, és mindenkit az ujjaim köré csavartam. Jól el is fáradtam, úgyhogy egész úton hazafelé szundiztam az új - már nagylányos - autósülésemben. 

26-án még mindig nem ért véget számunkra a Karácsony, ugyanis ezen a napon mentünk le a kápolnásnyéki mamáékhoz, és ott töltöttünk néhány napot. Újabb szuper ajándékokkal lettem gazdagabb, pl. ezzel a jó kis duplo legoval is:

 A Szilvesztert a keresztapuéknál töltöttük. Késő délután mentünk át, majd este 8 körül haza jöttünk. Babakocsival mentünk, így láthattam, micsoda forgatag van ilyenkor a főtéren. Más gyerekek is voltak, nem csak én... Remélem, jövőre is kimegyünk oda, hogy jobban körülnézhessek! Éjszaka a petárdák, tüzijátékok és Szofi kutya állandó ugatása dacára szépen aludtam, pedig Anya félt, hogy ahelyett, hogy szundiznék, inkább őket boldogítom majd. Hát... nem lett igaza. 

Jó kis hét hónap volt! Izgatottan várom a következő tizenkettőt!

 Tegnap betöltöttem a 7. hónapom. Fogam még mindig egy darab se, viszont megtanultam hátrafelé tolatni és ülni, ahogyan azt már láthattátok is. A napokban már próbálgattam a négykézlábra állást is, de még nem jöttem rá igazán a technikájára... Amúgy meg egy tündi-bündi dumagép vagyok: 

 Aki ismer, az tudja, hogy nálam az esti fürdés a nap fénypontja. Általában 7 és fél 8 között visznek Anyáék fürcsizni. Először csak letesznek a nagy ágyra, és mivel Anya tudja, mennyire szeretek meztelenkedni, már itt levetkőztet pelusra, hogy egy picit hancúrozhassak:

Ezután átmegyünk az én birodalmamba, és jöhet a pancsolás! 

Mostanában már játszani is szoktam közben:

Anyáék már régóta ígérgetik, hogy a nagy kádba visznek fürdeni. Oda, ahol ők szoktak. Úgyhogy legközelebb már onnan jelentkezem! ;)

 Megint egy eseménydús hetet zártunk. Múlt héten volt az első névnapom. Ajándékokat is kaptam: pullóvert, kesztyűt, játékokat. A kápolnásnyéki mamáék meg is látogattak, hogy odaadhassák a névnapi Fifi babámat (tudniillik nekem már kedvenc rajzfilmem is van: Fifi, a nefelejcs). Képzeljétek, majdnem akkora, mint én: 

Csütörtökön megérkezett a váci mamám. Utoljára a keresztelőmön találkoztunk, amikor 4 hónapos voltam, úgy hogy gondolom, mondanom sem kell, hogy el volt ájulva tőlem. Tőle is kaptam sok-sok ajándékot, például ezt a szép ruhát is: 

Biztosan ti is tudjátok, hogy hamarosan itt a Karácsony. Miután megérkezett a váci mama, mi neki is álltunk a nagy előkészületeknek. Tegnap mézeskalácsot sütöttünk, és feldíszítettük a karácsonyfát. Igaz, én még csak a babakocsimból lestem, mi történik, és közben elbabráltam ezzel a szép csillogó gömbbel, amit az Anya adott nekem: 

Ilyen lett a fánk. Ahogyan az a képen is látható, szívesen szemügyre vettem volna közelebbről is, de az a galád Apa nem engedte: 

 A legjobb dolog a Tescoban:

 Úgy volt, hogy ma reggel megyünk a Hanna barátnőmékkel meg az Anyával a piacra, csak aztán közbeszólt ez a bolond szél, és elmaradt a program. De azért ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Azt találtam ki, hogy szét kéne bontani a puzzle szőnyegemet! Egész jól ment...

 Boldog Mikulást minden kispajtásnak!

Nekem ezt a tuti rucit hozta ma reggel a keresztapuék Mikuja: 

 Nem csak az Anya van karácsonyi hangulatban. Képzeljétek, a hétvégén kimentünk a váci főtérre, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt, és ünnepi díszben pompázik az egész tér! Nagyon tetszett nekem! Főleg, hogy most már sportkocsiban nyomulok, így szuper volt a kilátás, és mindent jó alaposan szemügyre tudtam venni. Remélem, máskor is megyünk! 

Itt az anyával állunk a kis fenyők előtt. (Mondjuk engem nem tudnak átverni, ez nyáron egy szökőkút ám! Láttam, mikor arra sétáltunk.)

Itt meg az Apával pózolunk a nagy karácsonyfa előtt:

Én meg ilyen jól éreztem magam: 

 Sok minden történt a héten, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán azzal, hogy meglátogatott minket az Anya barátnője, az Anna, és magával hozta a kislányát is, a Hannát. Anya azt mondja, ő lesz majd a játszópajtásom! Lehetséges... egyelőre csak ő játszott, én leginkább csak néztem, és ámuldoztam. Képzeljétek, ő már tud járni is! Kicsit meg is irigyeltem tőle, hogy már ilyen nagylány, és már ennyi mindent tud, úgy hogy miután elmentek, gyorsan megmutattam az Anyának, hogyan kell hátrafelé kúszni! 

 A héten sokat gyakoroltunk az Anyával, és egyre ügyesebben tudok ülni! Már akár 10-15 percig is elücsörgök úgy, hogy nem borulok fel. Kíváncsiak vagytok, hogyan tudok ülve játszani? Szerintem nézzétek meg, mert nagyon cuki vagyok!

A mai napon is sikerült megörvendeztetnem a szüleimet, bemutattam nekik, hogy én már egyedül is tudok ülni. Igaz, még nem sokáig, elég egy hirtelen mozdulat, és már borulok is. De azért remélem, ti is úgy gondoljátok, hogy ez már valami!

Az anyukám már nagyon karácsonyi hangulatban van. Tegnap gyertyát gyújtottunk:

Ma meg hóembernek öltöztetett:

 Egyre többen mondják, hogy Apára hasonlítok. Ti mit gondoltok?

 Nagy nap volt a tegnapi. Fél éves lettem, ami azt jelenti, hogy már nagyon nagylány vagyok! Aki nem hiszi, annak elárulom, hogy már 7860 gr a súlyom, és 70 cm a magasságom. Nem semmi, mi? Tudok már pörögni-forogni, és amikor a hátamon fekszem, a lábaimat a magasba emelem, és azon ügyködök, hogy lehúzzam a zoknimat. Kivéve, mikor az a gonosz Anya harisnyát ad rám. Akkor nehezebb dolgom van. Próbálkozom már a kúszással is, mászni pedig csak akkor szoktam, amikor alszom, vagy aludni kéne. Na akkor viszont nagyon megy! Folyton felmászom a kiságyam sarkába, hogy aztán Anyának be kelljen jönni hozzám, hogy visszarakjon a helyemre.

Játszani is nagyon tudok már! Kedvencem a kápolnásnyéki mamától kapott holdacskás csörgő, amin van egy kis plüss felhő. Na abból a nap végére csorgatni lehetne a nyálam, annyit rágcsálom!

Fogaim még nincsenek, de az Anya szerint már csak idő kérdése... Engem különösebben nem izgat, kitűnően megvagyok fogatlanul is. Nem is értem, mit izgulnak ezen annyira a szüleim! 

Aludni köztudottan nem szeretek. Minek is aludnék olyan sokat, amikor annyi felfedezni való van még a világban? Pedig az Anya nagyon próbálkozik... Eddig ringatott, mint egy kis pólyás babát, azt remélve, hogy így könnyebben elalszom, aztán mostanában jött rá, hogy nekem sokkal jobb, ha csak betesz a kiságyba. Persze azt ne higgyétek, hogy csak úgy csendben beletörődöm! Azért egy 5 percig így is kinyilvánítom a nemtetszésem, de mivel senki sem könyörül meg rajtam, általában egész hamar beadom a derekam. Nem is értem, eddig minek ringattak, mikor én már egy féléves nagylány vagyok?!

 Hétvégén voltunk az anyáékkal a Tescoban, és vettünk nekem egy csuda jó puzzle szőnyeget! Az Anya azt reméli, hogy majd ezen megtanulok kúszni. Ki is tett nekem mindenféle csalit a szoba különböző pontjaira: telefont, bébitaxit meg még egy csomó érdekes dolgot. Én persze csak távolról örültem nekik. Az Anya nem érti meg, hogy nem megy ez rendelésre! Na szóval... a szőnyegem nagyon tuti! Mindjárt ki is próbáltam, és jót játszottam rajta:

Aztán persze meg is kóstoltam:

Múlt hét vasárnap meglátogatott Anya barátnője, az Eszti. A barátját is magával hozta, a Balázst. Gondolom, mondanom sem kell, lenyűgöztem mindkettőjüket. Annyira, hogy még egy plüss kutyust is kaptam tőlük:

Már második hete a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk az Anyával. Sokszor jövünk, amikor az Apa elmegy messzire, mint most is. Itt is van saját kiságyam, és még járókám is, amit jobban is szeretek, mint az otthonit, mert még a tévét is tudom nézni belőle. Meg az is jó, amikor sorban jönnek haza az emberek, a Papa, a Mama, meg a Zolika, és én mindenkire rámosolyoghatok.

Itt is szoktunk sétálni az Anyával, mint otthon, és itt nem szoktam ám aludni a babakocsiban, hanem szemlélődök. Azt szeretem a legjobban, amikor találkozunk az Anyának valami ismerősével az utcán, és jól megbámulnak, én pedig előveszem a legszebb mosolyom, hogy elolvadjanak tőlem. Ez persze mindig beválik!

Holnap vendégünk is érkezik. Hallottam, ahogy az Anya beszélgetett a telefonon az  Esztivel, Anya mecsekpölöskei barátnőjével, és azt is hallottam ám, hogy az Eszti azt mondta, addig nem megy haza, míg nem lát engem! Mert tudniillik ő most Budapesten van. Szóval remélem, érzitek ám, hogy már most milyen fontos ember vagyok!

Ez a kép is a mamáéknál készült. Még a múltkor, amikor itt voltunk az Anyával. Látjátok, a Papa mekkora halat fogott nekem?