Luca baba naplója

Hello Apa!

Még tartozom neked a tegnapi nap beszámolójával, úgyhogy itt vagyok! Szóval tegnap elég nyűgös voltam, de azért elvoltunk az Anyával. Délelőtt kimentünk az udvarra, és hallottuk, hogy vannak a játszótéren, úgyhogy gyorsan átmentünk megnézni a gyerekeket. Olyan jó, hogy itt ilyen közel van a játszó! Amikor pl. tegnapelőtt ott voltunk az Anyával, a Mama mesélte, hogy az udvaron volt, és odahallatszott a nagy hangom. :)

Délután, miután haza ért a Papa a dolgozóból, bementünk Fehérvárra. Felvettük a Mamát, aztán tescoztunk egyet. Vettünk nekem pizsit, kiscipőt meg bébiételt és persze túró rudit is. Megint a bevásárló kocsiban ülhettem, úgyhogy nagyon jó volt! Megmutattam a mamáéknak is, hogy milyen nagyszájú tudok lenni a Tescoban (is). Megint jó sok néni és bácsi megbámult.

Késő délután értünk haza, és én már elég fáradt voltam, de azért egy kis csínytevésre még maradt energiám:

 Hello Apa!

Itt vagyok ám, csak tegnap elég eseménydús napunk volt az Anyával. Délelőtt beautóztunk a Papával a fehérvári dédihez. Képzeld, volt egy játékbabája, hasonló, mint az enyém, úgyhogy azzal játszottam. Aztán délután jött az Anya két barátnője, a Noi és a Zsuzsi, hogy megnézzenek engem, mert bizony már jó rég nem láttak. (Én már nem is nagyon emlékeztem rájuk...) Szóval hamar elment a nap. 

Ma meg ketten voltunk szinte egész nap az Anyával, mert a mamáék elmentek a dolgozóba. Délelőtt főztünk, meg kinn voltunk picit az udvaron, délután pedig elmentünk a játszóra. Húú, Apa, nagyon élveztem ám! Mikor odaértünk az Anyával, akkor egy néni is volt ott három gyerkőccel, és az egyik kislány odajött a mellettem lévő hintához, és ott bohóckodott nekem, ami annyira nagyon tetszett, hogy kb. 10 percig hangosan hahotáztam. A nénitől meg még babapiskótát is kaptam. Később aztán jöttek még gyerekek, meg az Anyának az ismerősei is, akikkel már nagyon rég nem találkozott. Nekik is van egy pici babájuk, de olyan kicsike még, hogy alig látszott ki a babakocsiból, még nálam is kisebb! Szóval az Anya is, meg én is nagyon jól éreztük magunkat! Én igazából haza se akartam menni... 

Sajnos a játszótéren nem tudtunk fényképezni, mert képzeld, valami baja lett a fényképező gépnek, és csak homályos képeket csinál. Még szerencse, hogy a mamáéknak is van egy, úgyhogy azért majd ezután is láthatsz rólam fotókat. Addig is itt vannak ezek:

 Szia Apukám!

Ma is mozgalmas napunk volt. Délelőtt kinn voltam a Papával az udvaron, és egy darabig néztem, ahogy nyirbálja a sövényt, aztán én is segítettem neki:

Délután meglátogatott minket a Magdi meg a Tyuli, akik a mamáék barátai, de azt hiszem, Te is ismered őket. Na, hát ők most találkoztak velem először, úgyhogy képzelheted, hogy mennyire tetszettem nekik. Csodálkoztak is, hogy már mekkora nagylány vagyok!

Este a Papa halászlét főzött, aztán megint jöttek vendégek hozzánk (tudod, a Koviék, meg a többiek...), úgyhogy én gyorsan puccba is vágtam magam, még mielőtt megérkeztek, hogy tetszem majd mindenkinek. A váci Mamának biztosan ismerős lesz ez a ruha, hisz tőle kaptam a múltkor. Ugye szerinted is csini, Apa?

 Drága Apukám!

Tegnap lejöttünk Kápolnásnyékre a mamáékhoz, és mivel elég későn értünk ide, már nem tudtam írni Neked. Az Anyának még ki kellett pakolnia, elrendeznie a dolgaimat, aztán mentünk is fürcsizni, majd vacsizni. Képzeld, az Anya vett nekem valami új tápszert (azt reméli, ettől majd jobban alszom éjjel), és nagyon furi íze volt, úgyhogy fintorogtam rendesen, és nem is voltam hajlandó meginni. Ma reggel viszont valamit trükközhetett az Anya, mert valahogy más íze lett. Azt hiszem, tett bele egy keveset a tejpépemből, és így már fini volt, úgyhogy már ma este is ezt ittam. 

Egész szép idő volt a napokban, úgyhogy sokat voltam kinn a levegőn. Ma is voltunk itt a mamáék melletti játszótéren, és két kispajtás is kinn volt rajtam kívül, úgyhogy nagyon élveztem. Mostanában úgy szeretem sasolni a kisgyerekeket! Persze dumáltam is nekik rendesen, megmutattam nekik, milyen nagyszájú vagyok, szóval nagyjából tőlem zengett az egész játszótér. 

Képzeld, itt a mamáéknál kinn van rólad és az Anyáról egy kép a falon, és én megismertelek rajta, vigyorogtam is nagyokat. Aztán később, mikor az Anya kérdezte, hogy hol van az Apa, én bőszen mutogattam a fotóra. A másik, amivel még el akartam Neked dicsekedni Apa, az az, hogy már a babának is tudok puszit adni, ha az Anya azt mondja. Persze nem mindig, csak ha kedvem tartja... Remélem, hogy büszke vagy  rám, hogy ilyen okos, ügyes kislányod van! :)

Ezek a képek tegnap és ma készültek. Neked fotóztuk az Anyával:

Szia Apa!

Ma jobb napunk volt, de nem is csoda, hisz végre megjött a tavasz! Igaz, viharos szelet mondtak mára, de nem volt vészes, úgyhogy ettől még simán el tudtunk menni sétálni. Délelőtt bementünk a városba vásárolni. Vettünk a Panni kutyának virslit, meg nekem pelust és banánt, meg kaptam egy sapit is. Az Anya először véletlenül fordítva tette a fejemre:

Aztán azért rájött, hogy melyik az eleje:

Miután haza értünk, aludtam egy kicsit. (Tudod, csak a szokásos fél órácskát, nehogy lemaradjak valamiről...) Aztán délután is kimentünk picit. Az Anya elvitt ide a közeli játszótérre hintázni. Most nem kötött le annyira a hinta, ugyanis három narancssárga ruhás bácsi bütykölte a játszótér kerítését, és az most sokkal izgisebbnek tűnt, úgyhogy inkább őket sasoltam.

Később jött hozzánk a Dédi is. Ma már nem ijedtem meg tőle, hanem vigyorogtam neki nagyokat. Hiába, ha szép idő van, Lucinak is jobb a kedve! :)

Szia Apa!

Eltelt a második nap is nélküled. Nem volt valami jó nap. Az Anyának fájt a feje, én meg egész nap nyűgösködtem, úgyhogy az Anyának eléggé meggyűlt velem a baja. Ráadásul még sétálni sem tudtunk menni, mert itt nálunk visszajött a tél, és reggeltől estig havazott, egy pillanatra se hagyta abba. A fogacskáimmal is szenvedtem nagyon, egész nap rágcsáltam az öklöm, meg mindent, ami a kezem ügyébe került, például a szék lábát is:

Ezen kívül nagyon ijedős voltam ma. Az Anya nem is értette, mi lelt. Megijedtem a déditől is, meg a váci papától is (mert meglátogattak ma minket). Este meg, mikor az Anya lerakott aludni, ahogy kitette a lábát az ajtón, mindig felemeltem a buksim, és elkezdetem sírni, hogy ne hagyjon ott egyedül a sötétben. Tudom, tudom... nem szoktam én ezt csinálni, de ez most egy ilyen nap volt. Azért játszottunk is. Most, hogy nem vagy itt, az Anyának kell tornyot építenie nekem. Egész ügyes, de azért te jobban csinálod, Apa!

Szia Apa!

Eltelt az első nap kettesben az Anyával. Jól megvoltunk, jókat ettem, játszottam, az alvást azt nem vittem túlzásba (de hát ismersz...). A játszótéren is voltunk hintázni egy fél órácskát, azért csak ennyit, mert nálunk nagyon fújt a szél, és eléggé hideg is volt ma. Képzeld, tegnap délután óta már tudom mondani, hogy "ga-ga-ga". Amúgy minden rendben, nem kell aggódnod, vigyázok az Anyára! Itt van néhány kép rólam, ha esetleg hiányozna a vigyori képem:

Rengeteg mesélnivalóm van! Szombaton délelőtt voltunk a váci papáéknál, hogy felköszöntsük a Marikát születésnapja alkalmából. Sajnos a Papa nem volt otthon, mert dolgozott, de vasárnap azért meglátogatott engem, meg főleg az Apát, hisz ő most sokáig nem lesz itthon, edzőtáborban van. Na de erről majd később még mesélek... Délután pedig elmentünk Dunakeszire a Hanna barátnőmékhez. Ott is születésnapot köszöntöttünk, ugyanis a pici Hanna két éves lett. Hűű, hát én nagyon jól éreztem magam náluk. Amikor decemberben ott jártunk, még egy kicsit féltem tőle, de most már bátor voltam, dumálgattam, játszottam, szóval szuper volt!

Vasárnap délelőtt az Apa már nagy készülődésben volt az utazásra, úgyhogy én is segítettem neki egy kicsit csomagolni, hogy mindennel időben elkészüljön.

Aztán elindultunk a reptérre. A Mama vitte ki az Apát, mi meg az Anyával elkísértük, hogy elbúcsúzhassunk tőle. Én odafelé aludtam egy picit, aztán épp mikor odaértünk, ébredtem fel. Hát nekem nagyon tetszett a repülőtér! Pont amikor megérkeztünk, szállt le egy nagy gép, úgyhogy azt meg is néztük az Anyával, aztán bementünk a terminálba, és ott is jól szemügyre vettem mindent. No meg persze kommentáltam is a látottakat.

Szóval elbúcsúztunk az Apától. Már Sevillában van, ha minden igaz, bár még nem üzent nekünk, mert nagyon későn értek oda. Öt hét múlva jön haza. Kicsit szomorú vagyok, mert hiányzik nagyon, de majd minden nap írok neki!

Ma hajnalban a Mama is visszament a messzi Angliába. Reggel néztem is be a szobájába, de már üres volt. Úgyhogy most ketten vagyunk az Anyával.

 A héten volt a kilencedik hófordulóm. Ma reggel voltunk is a védőnéninél méreckedni, 74 cm vagyok és 8960 gr. Jó sokat nőttem most, 3,5 cm-t egy hónap alatt. Egyre ügyesebb a mozgásom is, már gugolni is tudok, persze csak kapaszkodva, és simán körbearaszolom a járókámat, miközben ácsorgok. Anya azt álmodta, hogy elindultam, úgyhogy talán már az sincs olyan messze. Amúgy egy igazi kis sajtkukac vagyok, nincs nyugodalmam egy percig se. Mindenhová elmászok, mindenütt felállok, és mindig valami rosszban sántikálok. Egy pillanatra se hagyom unatkozni a szüleimet. 

Eszek már túró rudit (persze az Anya leszedegeti róla a csokit, és azt sajnos nem kapom meg), kapok már joghurtot is, és minden nagyon fini, kivéve néhány főzelék. Azok közül azért nem ízlik mindegyik egyformán, a kedvencem a sütőtök és a paradicsomos dolgok. Babapiskótát is szoktam majszolni. Ha az Anya nem tud velem mit kezdeni, mert éppen rámjön az öt perc, akkor kapok egy babapiskótát, és vagy húsz percig a hangomat se hallani. 

Fürcsizni továbbra is imádok, de inkább a kis kádamban (igaz, már alig férek bele, de akkor is). A kápolnásnyéki mamáékhoz nem mindig visszük le a kádamat, olyankor a nagy kádban kell fürdenem, és bizony van, hogy végigordítom a fürdetést. A kedvencem még az, amikor fürdés előtt levetkőztetnek az anyáék, és kedvemre hancúrozhatok. Olyankor negyed óráig is képes vagyok eljátszani a zoknimmal vagy a nadrágommal, vagy valamelyik levetett ruhadarabommal, és közben persze hangosan kommentálom a dolgot. 

A fogacskák növesztésében úgy tűnik, most nincs megállás. Már kettő van ugye, de azt hiszem, hamarosan előbukkan a harmadik is, mert elég ramatyul alszom mostanság, és ömlik a nyálam is egyfolytában. Sajnos emiatt ki is sebesedett a szám körül. Épp ma megyünk bőrgyógyászhoz, mert az anyáék már mindenféle kencét kipróbáltak, hogy elmúljon, de egyik sem használt igazán. Talán a doktor néni majd tud adni nekem valamit. 

Vasárnap meg elmegy az Apa... Eléggé szomorú vagyok emiatt, de valahogy csak elleszünk az Anyával. Azt hiszem, megyünk majd a kápolnásnyéki mamáékhoz is. Aztán majd írok minden nap az Apának, hogy el ne felejtsen. :) Hiányozni fog a "nyaki" is, az már egyszer biztos. 

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon örülök neki, hogy végre nincsenek azok a nagy hidegek. Szombaton nagyon szép napsütéses idő volt, így sétáltunk is egyet a Mamával a városban. Anyáék pedig eltervezték, hogy vasárnap elmegyünk kirándulni kenguruval a Naszályba, de sajnos aznap már kicsit borongósabb volt az idő, így végül a Váci Ártéri Tanösvényt céloztuk meg babakocsival. Az anyáék persze már többször is jártak itt, de akkor én még tervbe se voltam...

Jó kis kirándulás volt ez is, bár a tanösvény deszkákból összetákolt útja kissé döcögős volt babakocsival, úgyhogy visszafelé menet engem el is nyomott a buzgóság. A séta hátralevő részét nagyjából végigaludtam, pedig állítólag még kacsákat is láttak az anyáék, sőt az Apa még a Ligeti tó jegére is rávitt (persze csak miután meggyőződött róla, hogy biztonságos), úgyhogy megvolt az első korcsolyázásom is. Kb. akkor ébredtem fel, amikor beértünk a városba, és visszamentünk a Duna partjára. Az anyáék nagyon jófejek voltak, mert még mielőtt beszálltunk volna a kocsiba, hintázhattam egyet a játszótéren. (Mert nagyon frankó játszótér van ám a Duna-parton!)

 Tegnap megérkezett a váci mama, de elég sokat késett a repülőgép a havazás miatt, így mi már csak ma reggel találkoztunk. Gyorsan meg is mutattam neki, mi mindent tanultam a két hónap alatt, míg nem láttuk egymást, és persze el volt ájulva tőlem, de gondolom, ezt mondanom sem kell... Képzeljétek, egy egész szatyor ruhát hozott nekem Angliából, úgyhogy az Anya szerint lassan már turkálót lehetne nyitni a gönceimből. Én is átnéztem őket, nagyon szépek:

Van olyan, amihez fejpánt is tartozik, azt fel is kellett próbálnom:

Kaptam egy fürdőrucit is. Na, az annyira tetszett az anyáéknak, és olyan kíváncsiak voltak, hogy mutat a kis hurkáimon, hogy természetesen nem tudták megállni, hogy ma este, fürdés előtt fel ne adják rám: 

Hmm... ez az egy éves méret? Pedig azt hiszem, ez a nyáron már nem lesz jó rám... 

 Mondtam már, hogy imádok porszívózni?

 Még nem is írtam, milyen jó kis hétvégém volt. Szombat délelőtt elmentünk anyáékkal a tescoba, és ezúttal nem vittünk babakocsit, mert beleülhettem a kosárba. Nagyon tetszett! Aki találkozott már velem, az tudhatja, ha jó kedvem van, eléggé hangos tudok lenni. Sikongatok, kiabálok, és nem semmi hangerőm van. Na... most is jól végigordibáltam a tescozást, úgyhogy az Apának nem nagyon kellett minket keresgélni, mikor elment valamiért egy másik sorba. Már messziről hallotta, hol vagyunk az Anyával. Na persze mindenki más is engem bámult, hogy milyen kis aranyos nagyszájú leányzó vagyok. 

Délután lesétáltunk a Dunához, hogy megnézzük, hogyan úszkálnak rajta a jégtáblák. Érdekes volt... Én épp ott pózoltam a jégzajlás előtt, hogy az Apa le tudjon fotózni, amikor arra sétált a Kati, Anya kolleganője a kisunokájával, a Fannikával. Végre megnézhettük őt az Anyával, és nagyon aranyos, nekem elhihetitek. Sajnos aludt, így nem tudtam vele beszélgetni... 

 Szóval így telt a hétvégénk. Hamar elment... és sajnos már csak egy hétvégét tölthetek az Apával, mert két hét múlva vasárnap elutazik Spanyolországba edzőtáborozni, és csak öt hét múlva jön vissza hozzám. Nagyon fog hiányozni!

Holnap viszont jön a váci Mama Angliából!

 Tegnap az Anya elővette a "Luca" dobozt, hogy ruhákat válogassunk a Fannikának. A Fannika az Anya kolleganőjének az unokája, és én még ugyan nem találkoztam vele, de azt mondják, hogy nagyon aranyos kislány. Most, hogy én már ilyen ügyes nagylány vagyok, már én is tudtam segíteni az Anyának pakolni. (Meg egyébként is imádok pakolászni...) Nézzétek csak: 

Úgy volt, hogy ma elmegyünk az Anya munkahelyére, aztán meglátogatjuk a Fannikát is, de éjszaka kicsit rosszalkodtam, hajnali 2-től 4-ig dorbézoltam, meg amúgy is elég sokszor hívtam az Anyát. Szóval lehet, hogy elhalasztjuk a programot, mert azt hiszem, az Anya kicsit fáradt most. 

 Ezen a héten  se tétlenkedtem, növesztettem egy újabb fogacskát! Szegény Anyát nem is nagyon hagytam aludni az elmúlt néhány éjszaka, mert bizony eléggé fájt... Hogy nehogy megharagudjon rám, kárpótlásul egyik nap megörvendeztettem egy új produkcióval, amit a Panni kutyától lestem el. Nézzétek meg, mert nagyon mókás:

Ezek a képek pedig ma készültek a teraszon, amikor kimentünk az Anyával levegőzni. Csak azért vágok ám ilyen durcás képet, mert eléggé hideg volt. Anya szerint olyan vagyok, mint egy kis eszkimó bébi:

 Nem semmi, mekkora hó esett! Először csak bentről az ablakból mutogatták nekem az Anyáék, hogy esik a hó, és minden csupa fehér odakint, aztán kimentünk sétálni egyet, hogy közelebbről is szemügyre vehessem, mi a helyzet. Én persze majdnem elaludtam, ahogy megcsapott a hideg levegő... Mamának üzenem Angliába, köszi a nyuszis overált (ami Apa szerint inkább barikás), a hétvégén felavattuk, és mindenki szerint nagyon jól áll nekem. 

Már megint tanultam valami újat, mégpedig a mászást. Eleinte csak szépen, komótosan másztam, de napról-napra gyorsabban megy. Szegény anyáék már nem is nagyon mernek egyedül hagyni egy pillanatra sem, mert mindig valami rosszban sántikálok. Kúszni nem igazán szerettem, viszont a mászás az nagyon jó dolog. Pillanatok alatt ott termek, ahol akarok, és máris rendezkedek a szobában. (A játékaim ugyanis újabban nem sokáig kötnek le...) Kíváncsiak vagytok, miket szoktam csinálni, mikor az anyáék nem figyelnek?

Egyébként most a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk az Anyával. Tegnap jöttünk le, aztán szombaton majd az Apa is megérkezik. Már várom, mert már eléggé hiányzik nekem. Úgyhogy Apa, ezt a pár képet neked küldöm, hogy lásd, miket csinálok itt a mamáéknál (ácsorgok, mi mást...):

 Képzeljétek, valami csúnya vírus megtámadta az anyáékat. Először az Apa kapta el. Nem is ment edzésre, szinte egész héten itthon volt velünk. Igaz, az Anya nem nagyon engedte neki, hogy a kezébe vegyen, nehogy engem is megfertőzzön. Aztán egyik napról a másikra az Anyát is elkapta ez a ronda nyavalya. Szegény Anya nem volt valami jó passzban, még be is lázasodott. Egész héten egy orvosi maszkban rohangált, hogy engem megóvjon. (Mit ne mondjak, elég vicces volt.) Mázli, hogy egész jó passzban voltam a napokban, éjszaka is csak párszor keltem, hogy az Anya tudjon pihenni. Játszottam, elvoltam, mint a befőtt... Olvastam is. Az Apa büszke is rám nagyon, hogy már most falom a könyveket:

 Bezony, tegnap volt a nyolcadik hónapfordulóm. Ma ez alkalomból meg is látogattuk a védő nénit, hogy lemérjenek: 71,5 cm a magasságom és 8720 gr a súlyom. Jó nagy vagyok, mi? 

Ebben a hónapban nagyon sokat fejlődtem. Először is rájöttem, hogyan tudnék egyedül felülni (amit már láthattatok is), aztán megtanultam kúszni, párszor feltérdeltem a járókában, majd nemrég - egészen pontosan tegnapelőtt - felálltam. Na, azt az üdvrivalgást látnotok kellett volna! A mamáéknál voltunk Kápolnásnyéken, úgyhogy jó sokan szemtanúi lehettek a produkciónak. 

A másik dolog, amit még mindenképp el kell mesélnem, hogy ebben a hónapban növesztettem egy fogacskát is, ami azt jelenti, hogy végre megvan az első fogam. (Mondjuk én nem élveztem túlzottan a dolgot, meg szerintem az anyáék se, mert eléggé fájdalmas dolog ez, és nem voltam valami jó passzban, és hát elég sokszor mondta nekem az Anya, hogy "Lucifer"...) 

Szóval ezek történtek mostanság... Most pedig megmutatom nektek a kúszós videómat:

Itt pedig ácsorgok a járókámban: 

 Elég laza vagyok a Karácsonyra kapott tréning rucimban, mi? 

 Nagyon boldog születésnapot kívánok neked, Mama! 

Itt vagyunk együtt a hóesésben:

 Megint izgis napjaink voltak az Anyával. Pár napja, mikor be lettem téve a járókába, gondoltam egyet, és a rácsokba kapaszkodva felhúztam magam térdre. Anya örömködött nagyon, úgyhogy gondolom, ez is valami nagy dolog... Mondjuk azóta még nem sikerült megismételni, de ami késik, nem múlik - legalábbis ezt mondják az öregek, azt hiszem.

Na de a legtutibb a mai nap volt! Képzeljétek, az Anya elvitt engem ringató foglalkozásra a váci művházba. Ennyi gyereket egy helyen még sosem láttam! Voltak kisebbek is, nagyobbak is, és volt egy kisfiú - éppen velem egykorú -, akinek nagyon bejöttem. Folyton odamászott hozzám, és meg akart tipi-tapizni. Én meg vigyorogtam, mint a vadalma, de aztán amikor már túl közel jött hozzám, akkor azért kicsit legörbítettem a számat, jelezve, hogy azért nem úgy van az... A legjobban az tetszett, amikor a foglalkozást vezető néni furulyázott! Na, az nagyon érdekes volt! Azt hiszem, az Anya is jól érezte magát, úgyhogy megyünk máskor is. Sajnos otthon hagytuk a fényképezőt, ezért most nem tudok ringatós képpel szolgálni, de remélem, beéritek ezzel is: 

 Itt annyira aranyos vagyok, hogy ezt muszáj megmutatnom nektek is: 

 Nem tűntem ám el, csak csomó dolgom volt a héten. Gyakorolnom kellett a négykézlábon hintázást, és ki kellett találnom, hogyan tudnék egyedül felülni. (Már elegem volt a sok hason fekvésből...) Jelentem, sikerrel jártam, és kb. két napja már, hogy simán felülök, ha kedvem tartja. Márpedig elég sokszor kedvem tartja. Bevallom, mióta elsajátítottam ezt az új tudományt, azóta szinte egész nap ücsörgök. Felülök, játszom, felborulok, aztán újra felülök, és így tovább... Ülök a járókában, ülök a szőnyegen, az ágyon, és ülök akkor is, amikor aludni kellene (az Anyukám nagy-nagy örömére):