Luca baba naplója

Halihó! Rég jelentkeztem... Nem csoda, hisz mióta tudok menni (nem hogy menni, már szinte szaladni), azóta roppant elfoglalt lettem. Nem túlzás, tényleg egész nap jövök-megyek, intézkedek, estére pedig úgy elfáradok, hogy reggel 5-ig, 6-ig egy pisszenés nélkül alszom... Szóval ez a helyzet mostanság.

S hogy miről is maradtatok le...?

Épp ma egy hónapja, hogy egy éves lettem! Meg is ünnepeltük, ahogyan azt kell! Először csak anyáékkal és a váci mamával, így hármasban, aztán a rákövetkező hétvégén csaptunk egy hatalmas bulit a tiszteletemre. Rengeteg ajándékot kaptam: tortát, játék babakocsit, homokozót, hintát a kertbe, fakockát, és még sorolhatnám... És persze mindenki velem volt elfoglalva! Szóval arra kellett, hogy rájöjjek, hogy bizony nem rossz dolog ez a szülinapozás, várom is már nagyon a következőt! :-)

S hogy milyen is vagyok így, egyévesen?

Azt mondják az anyáék, hogy nagyon okos... Már a kezdetektől sejteni lehetett ugyan, hogy nagy dumagép leszek - talán emlékeztek még a régebbi videóimra... mindig volt hangom rendesen -, de talán azt még az anyáék sem gondolták, hogy egyévesen már ennyi mindent tudok majd mondani! Már jó pár hete annak, hogy tisztán mondom, hogy Anya, Apa, de rendszeresen használom már a következő szavakat is: kő, Fifi (na igen, látszik, hogy nagy kedvenc), cica, baba, mama, papa, fa, hinta, gyite (mint paci), tütü (mint autó), va-va (mint kutya), de az égvilágon mindent próbálok ismételni, amit az anyáéktól hallok, csak általában egyelőre még az első vagy utolsó szótag kiejtése sikeredik... És persze mindent meg is értek, ami azonban nem jelenti azt, hogy ha például az anyáék megkérnek valamire (pl. hogy ezt, meg azt ne csináljam), akkor szót is fogadok. Sőőt, bevallom, néha csak azért is az ellenkezőjét csinálom.

Ó, hisztizni is tudok ám már! Ez pedig a következőképpen néz ki: elkezdek sírni, vagy inkább sikítani (talán ez jobb szó rá), hasra vágom magam a földön, és toporzékolok! Sajnos, van mikor nem sikerül elérni vele a kívánt hatást, és az anyáék csak nevetnek rajtam. Persze én azért nem adom fel olyan könnyen, nagyon kitartó tudok lenni, ha arról van szó, hogy az akaratomat kell érvényesíteni. Bizony, kemény fából faragtak, ez is kiderült már az elmúlt egy év alatt!

A külsőm is rengeteget változott mostanában. A hajam rohamosan nő, és egyre inkább úgy fest, hogy szép göndör fürtjeim lesznek! :-) Az Anya szerint szerencsére úgy néz ki, Apa haját örököltem! Megint felszedtem majdnem egy kilót, így már kis híján 11 kg a súlyom, a magasságom pedig 77-78 cm. A mozgásom is sokkal kifinomultabb lett: pörgök-forgok, leguggolok, felállok, jövök-megyek, és a napokban az Anya már felfedezni vélt nálam amolyan "felmászó" mozdulatokat is. Emelgetem a lábam a járókában, a széknél, kanapénál, mintha fel akarnék valahogy jutni, ill. ki akarnék mászni a kiságyból/járókából. Szóval úgy tűnik, lassan ez következik! Lesz nagy öröm az anyáéknak, gondolom...

Így nagy hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Most a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk, mert az Apa nincs itthon a hétvégén. Zágrábban van a kajak-kenu eb-n, ahol ma lesznek az előfutamok, vasárnap pedig, ha minden jól megy megnézhetem a tv-ben a döntőben! Nagyon izgulunk az Anyával, ugyanis itt már nem kevesebb a tét, mint az olimpiára való kijutás!

Megyek is, felhívom az Apát, hogy mizu...

Jelentem, kibújt az ötödik fogacskám is, és már a hatodik is készülőben. Azt hiszem, az Anya boldog lehet, mert ezekkel most nem szenvedek annyira, mint általában szoktam. Legalábbis az alvásomat nem igazán befolyásolja. Mert képzeljétek... pl. utolsó nap, mikor a kápolnásnyéki mamáéknál voltunk úgy, de úgy elfáradtam, hogy este nyolctól egészen reggel ötig egy nyikkanást se lehetett hallani tőlem. Büszke is volt rám az Anyukám! :) Azóta ezt sikerült egyszer itthon is megismételni. Amikor meg nem tudok ennyire frankón alukálni az éjjel, akkor is max. egyszer, olyan három körül jelentkezem csak, aztán miután megkapom a cumikámat, meg az Anya kicsit megigazít (mert igazi "alvamászó" vagyok ám), szundizok tovább reggelig. Nappal is egész tűrhetően alszom mostanság, délelőtt 1-1,5 órát, délután 1,5-2 órát. Szóval azt hiszem, megjavultam! :)

A másik dolog, amit mindenképp el akartam újságolni, hogy tegnapelőtt eleget tettem az állandó noszogatásoknak, és végre hajlandó voltam pá-pá-t inteni. Aztán annyira megtetszett a dolog, hogy amikor sétáltunk az Anyával, mindenkinek integettem: a szembejövő néniknek, bácsiknak, az autóknak, kutyusoknak... Jó móka volt nagyon! Nem is értem, miért nem volt kedvem ehhez már előbb is!

Most ketten vagyunk az Anyával, mert az Apukám e pillanatokban versenyez az olimpiai kvótáért Poznanban. Szurkoljatok neki ti is!

És végül egy kép rólam, ami mostanság készült... Jól látjátok, göndörödik a séró:

A héten a kápolnásnyéki mamáéknál vagyunk az Anyával, igaz, már csak holnapig, mert jön haza az Apa Szolnokról, így mi is megyünk vissza Vácra, hogy együtt tölthessük a hétvégét. Már nagyon hiányzik az öreg, hisz kb. két hete annak, hogy utoljára találkoztunk. Ahogy az Anyák napi bejegyzésben is említettem, versenye volt a hétvégén, ezért nem találkozhattunk. A versenyt egyébként megnyerte! Büszke is vagyok rá nagyon! :)

Szóval itt vagyunk a mamáéknál, és elég jól telnek napjaink. Mivel nagyjából minden nap szép idő volt a héten, sokat voltunk kinn a játszótéren, az udvaron, meg elég sokszor elmentünk az Anyával sétálni is. Imádok kinn lenni! Olyankor megfeledkezem a kibújni készülő fogacskáimról is, és önfeledten játszom. Kedvenc elfoglaltságaim a hapci virágok és mindenféle giz-gazok, faágak, kavicsok tanulmányozása, de a babakocsim kerekeit és egyéb alkatrészeit is előszeretettel vizsgálgatom. Mondta is az Anya, jelen állapot alapján, ha nagy leszek, biztosan kertész leszek vagy szerelő. :) Igazából én még nem döntöttem el...

Újdonság a héten, hogy már nem kapok tápszert. Miután elkezdtünk tejbegrízt enni, a Mama javaslatára este is inkább tejet iszom egy ici-pici kakaóporral. Gondolhatjátok, hogy nem ellenkeztem! Ezt megelőzően pedig, úgy egy órával a szokásos esti pancsizós-hamizós ceremónia előtt benyomok egy szelet vajas kenyeret sonkás felvágottal és sajttal, mint a nagyok. Anya azt mondta, már van négy fogam, ideje, hogy elkezdjük a szilárdabb ételeket is. Ami azt illeti, nem haragudtam meg érte, sőőőt... számomra ez a nap fénypontja! Nincs is ennél finomabb!

Amúgy minden rendben velünk. Ügyesedek, okosodok, növögetek, ahogyan azt kell. A jövő héten érkezik a váci Mama, és már nagyon kíváncsiak vagyunk az Anyával, hogy mit fog hozzám szólni, az Anya szerint ugyanis nagyon sokat változtam az elmúlt két-három hónap alatt. Bízom benne, hogy a Mamának így, 11 és fél hónaposan is tetszeni fogok! :)

 Ma van az első Anyák napjám! Vagyis az Anyáé, hisz ez az ő napja! Úgyhogy kívánok az összes dédimenk, nagymamámnak boldog Anyák napját! De persze legfőképp az én egyetlen drága Anyukámnak, akit a világon a legjobban szeretek! (Az Apának üzenem, ne vegye zokon, őt is a világon a legjobban szeretem, de ez a nap most az Anyáé...) :)

Ui.: Bár Anyák napja van, megkérek mindenkit, aki olvas, hogy szorítson ma nagyon az Apukámnak. Ma van ugyanis az Olimpiai Pótkvalifikációs Válogató Szegeden, ahol az Apa döntőzik 1000 m-en, egyesben! 

Szurkolunk Neked, Apa! :)

Mostanság nem igen volt kedvem írni. Sokat nyűglődtem a felső középső fogacskáimmal, nem voltam valami jó passzban, így estére általában én is, meg az Anya is jól elfáradtunk. De képzeljétek, kb. egy hete már, hogy vééégre négyfogú lettem! Volt is úgy két csuda jó napunk, amikor szépen eljátszottam magamban, és nagyokat aludtam délelőtt is, délután is. Az Anya már kezdett is örülni, hogy akkor ez most már mindig így lesz, de sajnos ki kellett, hogy ábrándítsam őt... Elkezdett jönni a szemfogam is, és visszatértünk a régi kerékvágásba.

Ezt leszámítva azért jól elvagyunk az Anyával. Azért írom, hogy az Anyával, mert sajnos mostanában az Apa Szolnokon edz, így vele csak hétvégén tudok találkozni. És persze mindig nagyon örülök, mikor végre hazajön. Szoktuk is lesni az Anyával az ablakból, amikor megérkezik! Szóval szeretem nagyon a hétvégéket! Múltkor például elmentünk együtt a veresegyházi mackó parkba. Tudjátok, nagyon szeretem az állatokat, ezért az Anyáék arra gondoltak, biztosan élvezni fogom! Élveztem is, de őszintén szólva a rengeteg gyerek, kisbaba, és egyáltalán... az a sok ember most valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt! Mondtam is nagy buzgón minden egyes babakocsi láttán, hogy: "ba-ba", "ba-ba".

Jaj, de én még nem is meséltem, hogy már ezt is tudom mondani! Meg igazándiból elég sok mindent, mióta utoljára jelentkeztem. Na, szóval... az Apát úgy mondom "Pa", a "mama" már egészen jól megy, a "tü-tü" a kocsi, és szinte mindent ismételek, amit az Anya mond, de általában csak az első szótagokat vagy hangokat. A Fifi babámra például azt mondom: "ffff". :)

A lépegetés is egészen ügyesen megy már. Ami azt illeti, kézen fogva már igazi profi módjára haladok előre. Néha megteszek néhány lépést egyedül is, de általában ha észreveszem magam, rögtön lecsüccsenek, és mászva haladok tovább. Úgy azért biztonságosabbnak tűnik...

Szóval ez a helyzet mostanság. 

Még nem is számoltam be arról, mennyi minden új dolgot tanultam mostanában! Például egyre több mindent tudok mondani! Az egész azzal kezdődött, hogy elkezdtem utánozni a "hapcit", aztán elhangzottak az első tudatos szóféleségek (mert első szónak azért még nem nevezném őket): a cica nálam "ci", a kutyus "va-va", mint vau-vau, a tányér "tá-tá", aztán amikor az anya megemlíti a degukat (a Zotyának vannak egerei, akiket én nagyon csípek, és állítólag őket hívják így), szóval akkor én nagy bőszen mondogatom, hogy "de-de-de"! Pár napja már a fa szóval is próbálkozom (mikor sétálunk az Anyával, ő közben mindig meséli nekem, hogy mit látok, és szokta emlegetni a fákat is), de egyelőre az fránya "f" betű nem igazán akar sikeredni, így nálam a fa is csak "va", a kutyához hasonlóan. :)

Mostanában elég sokszor szoktunk olvasgatni is az Anyával. Pár napja már én magam viszem oda neki a könyvemet, jelezve, hogy akkor most olvasnia kéne nekem. A kedvenc könyvem a "Mi újság a természetben?" és a "Mi újság a tanyán?". Eleinte csak az Anya mondogatta, és mutogatta a különböző állatokat, tárgyakat, hogy mi micsoda, de most már én is nagyon sok mindent meg tudok mutatni az Anyának, ha kérdezi, hol van? Pl. a cicát, kutyát, bácsit, gyerekeket, a cin-cin kisegeret, a sünit, a halat és még a róka komát is...

Szintén újdonság, hogy már lépegetek, ha vezetni próbálnak, és nem csak szteppelek meg rugózok, mint eddig. :) Tegnap meg ma már egész nagy távolságokat tettünk meg így a játszón, hogy az Anya csak az egyik kis kezemet fogta. Sőt, tegnap már megtettem életem első önálló lépéseit is, bár járásnak ezt még nem nevezném, hisz rögtön utána el is veszítettem az egyensúlyom, és hamar mászás lett a dologból.

A játékokat is kezdem már olykor-olykor rendeltetésüknek megfelelően használni (vagyis nem csak rágni...). Például tegnap arra lett figyelmes az Anya, hogy megpróbálom egymásba illeszteni azokat a kis színes csészéket, amiket állítólag éppen erre találtak ki. Na persze aki ismer, tudhatja, hogy nem vagyok túlzottan nyugodt természet, aki türelmesen próbálkozik akár órákon keresztül is... Szóval elég hamar bepipultam, miután nem sikerült, és szanaszét dobáltam őket a szobában.

No hát ezek volnának a legújabb produkciók!

Rég nem írtam. Megérkezett Apa, aminek nagyon-nagyon örültem. Annyira, hogy aznap nem is akartam aludni, délelőtt negyed tíztől egészen estig fenn voltam. Egy hétig itthon voltunk együtt, négyesben: Anya, Apa, Panni kutya meg én. Közben voltunk a  védőnéninél is, ahol kiderült, hogy már 10 kg vagyok és 76 cm. Oltást is kaptam, amit viszonylag jól viseltem, viszont a kibújni készülő fogacskáimmal már hetek óta nyűglődök. Túl vagyok az első Húsvétomon is, amit - bár az időjárás nem volt túl jó - eléggé élveztem. Ajándékokat is kaptam: könyvet, homokozó szettet, ruhát... Szóval elég eseménydús volt az elmúlt egy hét.

Ezek a képek akkor készültek, amikor öt hét után újra találkoztunk az Apával:

Itt pedig épp ücsörgök a járókában a húsvéti szajrémmal:

Ezt a képet pedig az Apának küldöm Szolnokra (mert bizony sajnos megint el kellett mennie):

Drága Apukám!

Ma nagyon sokszor mondta nekem az Anya, hogy "holnap jön az Apa", "holnap már Apa fürdet", stb., szóval eléggé várom már azt a bizonyos holnapi napot. Este ki is készítettünk az Anyával egy csini szettet (kantáros nacisat, mert az a kedvenced), amit majd az érkezésed alkalmából fogok felvenni. Remélem, tetszeni fogok Neked!

Egyébként ma nem volt semmi különös. Az a bolond szél ma is tombolt, így megint elmaradtak a nagy séták, a játszóterezés. Kimentünk azért... Délelőtt elugrottunk boltba, délután pedig sétáltunk egy fél órácskát itt a környéken. Hát, mit mondjak... eléggé bánatos voltam, amikor elballagtunk a játszó mellett. Hiányzik már a hintázás!

Csináltunk néhány fotót Neked. Itt készültek, kinn az udvaron, miután megérkeztünk a vásárlásból. Látod, milyen bolond ez a Rudi? Beleszagolt a kosarunkba.

Szia Apa!

Tegnap voltunk doktor bácsinál, mert már egy ideje elég csúnya kiütéses a fenekem, és hiába kente az Anya akármivel, nem akart elmúlni. Szerencsére kaptunk egy kenőcsöt, amivel már most, egy nap elteltével is javult valamicskét. A doktor bácsi megjegyezte ám, hogy milyen szép nagy baba vagyok, és kérdezték, hogy mindig ilyen jókedvű vagyok-e? Mert nem féltem ám, Apa, vigyorogtam, mint a vadalma, ahogy szoktam! Az orvos után rendes volt az Anya, mert beugrottunk a deákvári nagy játszóra, és hintázhattam egyet, sőt még egy túró rudit is kaptam. Eszembe is jutott egyből, hogy minden nap doktor bácsihoz kéne menni ezek után...

Szóval ez volt tegnap. Ma már nem volt ilyen jó napunk. Megint fújt ez a bolond szél, én meg megint nem akartam aludni, úgyhogy elég sokat hadakoztunk az Anyával. Ki se nagyon tudtunk menni, csak rövid időre, délelőtt a kisboltig, délután pedig egy 15-20 perces séta után még a teraszon levegőztünk egy picit, és ennyi...

Mostanában mindig kukucsosat játszunk az Anyával séta közben:

Itt meg ücsörgök a teraszon...

Drága Apukám!

Ma második napja, hogy itthon vagyunk az Anyával. Tegnap elég jó idő volt, úgyhogy délelőtt is, délután is kimentünk egy picit. Voltunk a városban is, vettünk ezt-azt, meg hintáztunk egyet a Posta Parkban, a játszótéren. Egyébként hamar elment a nap, azt hiszem, elég jó kislány voltam, úgyhogy nem panaszkodhat az Anya.

Ma már egy kicsit meggyűlt velem a baja. Nem akartam aludni. Délután már nagyon fáradt voltam, de mégse volt kedvem hozzá, és vagy egy órát ordítottam teli torokból, mire nagy nehezen dűlőre jutottunk. A Dédi szerint a szél csinálta ezt velem. Biztosan... én nem értek hozzá.  Az viszont igaz, hogy ma elég bolond szél fújt, úgyhogy nem is nagyon mentünk messzire az Anyával, csak ide a Jázmin térre, a játszóra. Amúgy minden okés. A délutáni nem alvásos mutatványomat leszámítva el voltam, mint a befőtt. Újabban a bébitaxim a legérdekesebb. Ide-oda tologatom a parkettán, és nagyon élvezem! Néha fel is borítom, és megszerelem:

 Ezek pedig játszóteres képek... Remélem, nem unod még a hintás fotókat: :)

Ez pedig már otthon, az udvarban készült. Azt gondoltuk az Anyával, már biztosan hiányzik neked a Rudolf, úgyhogy most láthatod. Meg azt is, hogy ma már nem féltem tőle. (Mert nem tudom, meséltem-e, de mikor megjöttünk a mamáéktól, egy kicsit megijedtem a két nagy kutyától...)

Szia Apa!

Tegnap nem volt semmi különös. Játszótereztünk, sétáltunk, voltunk a papáékkal muskátlit venni, az anyáék meg este szalonnát sütöttek, de engem kihagytak belőle, nekem aludni kellett menni. Talán az egyedüli nagy újság, hogy aznap délelőtt is, délután is szundiztam másfél órát. Ismersz... ez nem az erősségem, szóval magam sem tudom, mi történt, de az Anya azt mondta nekem, hogy megtarthatnám ezt a jó szokásomat!

Ez a fotó tegnap készült. Épp "Bogi barit" olvasok:

Ma persze már nem sikerült megismételnem a tegnapit, már ami a nappali szunyókálásokat illeti. Igaz, ma már csak egy fél napot töltöttünk a mamáéknál, mert ebéd után indultunk haza Vácra. Délelőtt azért még beugrottunk a fehérvári dédihez, ahol babáztam egy kicsit:

Az úton hazafelé egy kicsit hisztiztem (na jó, ordítottam), mert eléggé fáradt voltam már, épp az ebéd utáni alvás ideje alatt indultunk ugyanis. Végül csak egy babapiskótával lehetett lecsillapítani, amiből az lett, hogy három harapás után lecsukódtak a szemeim. Az Anyának meg több se kellett, gyorsan bedugta a számba a cumikámat, én pedig szundiztam egészen a Fekete utcáig.

Miután megérkeztünk, átjött a váci dédi is, úgyhogy ma mindkét dédimmel találkoztam. Örültem neki nagyon! El is kísértük hazáig, aztán mi mentünk tovább a Jázmin térre, a játszóra, hogy hintázzak egyet, de megint csak magunk voltunk az Anyával. Remélem, azért majd itt is találkozhatok kispajtásokkal, mint a kápolnásnyéki mamáéknál! Később a váci papáék is meglátogattak. Először egy picit megijedtem tőlük, hisz jó rég nem találkoztunk, de aztán nagyon jól elbohóckodtunk a Papával! A Keresztapu is ígérte, hogy jön, de végül nem jött össze.

Jó újra itthon, de azért egy kicsit furcsa is. Most még minden olyan így, három hét után, mintha először látnám. Új játékok, új kiságy, új minden! Pedig az Anya azt mondja, hogy igazából ez mind a régi. Ki érti ezt...? Fifire azért emlékeztem, és jól meg is ölelgettem:

Szia Apa!

A tegnapi nap elég eseménydús volt. 10 hónapos lettem ugyebár, és ennek örömére megcsípett egy méhecske, amikor az udvaron játszottunk az Anyával. Kellett nekem lemászni a plédről... Anya szerint hősként viseltem a sebesülést, vagy ahogy a mamáék mondták, a "bibit". Persze sírtam nagyon, kb. annyira, mint mikor a doktor bácsinál voltunk még régebben, és szurit kaptam. Aztán az Anyáék tettek rá borogatást, meg bekenték valami kencével, és igazándiból utána már semmi probléma nem volt. Egy darabig még rágcsáltam a rongyot, amivel bekötözték a kiskezem, de aztán már nem is foglalkoztam az egésszel... Szóval ez volt tegnap!

Itt láthatod a bibis kezem:

 Ma megint csak nem unatkoztunk. Egy óra körül jött haza a Papa a dolgozóból, és mentünk be Fehérvárra a Mamáért, majd vettünk nekem néhány dolgot, aztán Tescoba is beugrottunk, aztán még Pátkára is elmentünk a Nenéékhez... Szóval gondolhatod, Apa, hogy mennyire elfáradtam estére. Kicsit korábban is mentünk ma fürcsizni, mert a nagy jövés-menésben én persze nem aludtam egy percet sem, így kb. déltől estig fenn voltam, és a végére már kissé nyűgös lettem.

Este sapi bemutatót tartottam az új szerzeményekből. Neked melyik a kedvenced, Apa? Nekünk az Anyával a kis rózsaszín sildes "kamionos" satyek (egyébként kifordítható, és a másik oldala keki zöld, rózsaszín mintával). Az Anya szerint az "annnnyira aranyos!".

És még egy bónusz kép... Itt épp ücsörgök a Tesco bevásárlókocsiban, és várom a mamáékat:

 Drága Apukám!

Ma eléggé nyűgös voltam. Vagyis ma is, mert sajnos az utóbbi pár napban nagyon kínoz valamelyik kibújni készülő fogacskám. Az Anya próbálta megnézni, de én persze nem nagyon engedtem neki... Szóval ma semmi se volt jó, úgyhogy az Anya kivitt a kertbe, lerakott egy plédet a fűre, és nagyjából ott töltöttük az egész délutánt, mert egyedül ott nem hisztiztem. Sajnálom, na... De ha egyszer fáj! 

Uzsi után azért kimentünk egy kicsit a játszótérre, ott is ücsörögtem a plédemen, aztán amikor senki nem figyelt, egy óvatlan pillanatban lecsaptam a Mira motorjára (ő az Anya barátnőjének a kislánya). Szép sárga, nekem is kéne egy ilyen! 

 Szia Apa!

Nagy nap volt a mai. Életemben először homokoztam! Az egész úgy kezdődött, hogy volt a játszótéren egy kislány (épp velem egyidős), aki mindenfelé mászott a fűben, homokban, és a nagyokkal együtt ücsörgött a homokozóban. Néztük őt az Anyával, hogy hogy kavar a földön (nagyon aranyos volt), aztán az Anya kíváncsi lett arra, hogy én mit csinálnék, ha letenne. Meglepődött, mert arra számított, hogy majd megyek neki a nagyvilágnak, mint otthon, én viszont csak ültem, vizsgálgattam a talajt, és nem mozdultam egy tapodtat sem. Na jó, azért látszott rajtam, hogy erősen tépelődök, mi is legyen? Induljak, ne induljak? Végül mindenféle csalogatásokkal dacolva csak maradtam a helyemen, de jól elvoltam én ott is. 

Itt láthatod, hogyan üldögélek egymagam a játszótér közepén, s közben azon töröm a buksim, mi is legyen...

 Aztán az Anya átrakott a homokozóba, a csajoktól meg kaptam kölcsibe egy lapátot, és onnantról kezdve aztán ment a homokozás... Szedegettem kavicsokat, ágakat, túrtam a homokot, és büszke lehetsz rám Apa, mert semmit sem ettem meg ezek közül! :) 

Itt a Hajnikával ücsörgünk, mert ő is kedvet kapott a homokozáshoz:

Itt meg én vagyok ezzel a szép zöld homokozólapáttal: 

Jó kis nap volt!

 Szia Apa!

A mai nap is gyorsan eltelt. Délelőtt magam sem tudom, mi történt velem, de 1,5 órát aludtam, így később tudtunk csak kimenni, mint szoktunk. Sajnos üres is volt már a játszótér, pedig biztosan kinn voltak a többiek, mert nagyon szép idő volt. Azért én hintáztam egyet, aztán elmentünk az Anyával a boltba. 

Miután hazaértünk, az Anya főzött, én meg addig elvoltam a járókámban:

Délután, miután a papáék megjöttek a dolgozóból, már épp indultunk volna a játszótérre, mikor kitalálta a Mama, hogy menjünk be Fehérvárra az Auchan-be. Szóval vásárolgattunk egy kicsit, én pedig megint ücsöröghettem a bevásárlókocsiban. Jó volt nagyon! Kaptam egy könyvet is, amit hazafelé fel is olvastam jó hangosan a papáéknak. Tőlem zengett az autó! :) 

 Hello Apukám!

Ma három hete, hogy elbúcsúztunk egymástól a reptéren. Már nagyon hiányzol nekem is és az Anyának is! Szerencsére itt a mamáéknál gyorsan elröppennek a napok. Ma is sokat voltunk kinn, délelőtt és délután is elvitt az Anya a játszótérre, ahol megint összefutottunk a Hajnikáékkal. Az anyukája megengedte, hogy készítsünk egy közös képet, így Te is láthatod, milyen kis aranyos. Attól tartok, az Anyát jobban csípi, mint engem, legalábbis állandóan az Anyára vigyorog, nem rám, de sebaj... 

Itt van még néhány kép a mai napról, Neked fotóztuk az Anyával:

Itt éppen hintáztattuk a virágtartóban a Fülest. Nagyon mókás volt! 

Itt meg a bohócommal vagyok elfoglalva, de nagyon: 

Itt megnézheted, milyen vicces séróm volt ma: 

Itt meg csak lazázok a teraszon:

 Szia Apa!

Tegnap nem írtam, mert nem volt semmi esemény, a mai nap viszont annál izgisebbre sikeredett. Nagyon jó idő volt, úgyhogy már délelőtt sétáltunk egy picit az Anyával. Elmentünk a boltba, aztán hazafelé beugrottunk a játszótérre, mert láttuk, hogy kinn vannak a Hajnikáék. A Hajnika egy nagyon cuki kis baba, majdnem egyidős velem, és mostanában elég sokszor szoktunk találkozni a játszón. Na szóval... hintáztam egy picit. 

 Aztán siettünk is haza, mert vártuk az Anya barátnőjét, az Ágit, aki látogatóba érkezett ma hozzánk. Most találkoztunk először, de miután az Anya elárulta, hogy ő is nagy túró rudi fanatikus, mint ahogyan én is, egyből tudtam, hogy jóban leszünk. Így is lett! 

 Képzeld, még ajándékot is kaptam tőle: ilyen egymásba rakosgatható színes játékot, meg egy jó kis Füleses bábot. A csacsit el is vittem magammal sétálni:

 Ezzel még mindig nem ért véget a napunk, ugyanis délután meglátogattak benünket az ikrek. Tudod, Apa, a Bözse lánykái... Nagyon cukik, bár én hiába jártattam a számat, nem nagyon akartak velem szóba elegyedni. A végén adtunk is egymásnak néhány pofont a Larával:

Később az Áginak sajnos haza kellett mennie (remélem, máskor is jön), úgyhogy mi az Anyával becsempésztünk neki két Piros Pöttyöst a táskájába útravalónak. Aztán persze én is elmajszoltam egyet az Anyával... 

Szóval ez volt ma, Apukám. Nem nagyon unatkoztunk, és estére bizony jól el is fáradtunk... 

 Halihó Apukám! 

Most elég sok mesélnivalóm van Neked. Tegnap végre igazi tavaszi idő volt, úgyhogy az Anya délelőtt is, délután is kivitt engem a játszótérre. Délután megint találkoztunk ott a Melindával és a pici Noellel, és képzeld Apa, hoztak nekem ajándékot: túró rudit, babapiskótát és kaptam egy frankó rózsaszín mobiltelefont is, ami még csörög is! Ugye milyen rendesek? Én akartam adni a piskótából a Noelnek, de állítólag ő még nem szereti. Ki érti ezt? 

Aztán volt itt a Kovi is tegnap, és elég sokat bohóckodtunk. Azzal akart beetetni, hogy ezt a sapkát így is lehet hordani: 

Persze engem azért nem lehet ám olyan könnyen átverni! 

És végül, amit még mindenképp el akartam neked mesélni, Apa, az az, hogy van egy új produkcióm!! Tegnap megtanultam utánozni a "hapci"-t: 

 Szia Apa!

Végül mégse lett olyan szép idő, mint vártuk, de azért elmentünk az Anyával a gyógyszertárba, mert tápszert kellett nekem venni. Képzeld, hogy jártunk! Lementünk a velencei gyógyszertárba, és nem volt semmilyen tápszer, pláne nem olyan, amilyet szerettünk volna. Át kellett sétálnunk Kápolnásnyékre, ami nem kis távolság gyalogosan. Kár, mert amúgy az Anya le akart engem vinni a tópartra, hogy megnézhessem a Velencei-tavat, de végül ez nem jött össze a kis kitérőnk miatt. Apa, ugye majd ha hazajössz, levisztek oda együtt az Anyával? 

Itt már megérkeztünk a kis túránkról:

 Amúgy nincs semmi különös. Ma is jól viselkedtem. Igazából mostanában nagyon szépen elvagyok a járókában, általában csak estefelé, fürdés előtt szokták nekem leteríteni a szőnyeget a mamáék itt a nappaliban, mert akkor azért már kikívánkozom. Olyankor az a kedvenc elfoglaltságom, hogy a nagy játékos kosaramból pakolok kifelé veszettül. A Mama múltkor jól meg is tréfált: én a kosár egyik végéből dobáltam ki a játékokat, ő meg a másik oldalon pakolta vissza őket, és így sosem akart kiürülni. Jól be is pipultam egy idő után! 

Aztán gyakoroltam még az ácsorgást kapaszkodás nélkül:

Van, hogy odatolom a fenekem a rácsokhoz, és azzal támasztom meg magam, de néha már megy anélkül is. 

Szóval így telnek napjaink az Anyával..

Drága Apukám!

Tegnap még mindig nem volt az az igazán jó idő, úgyhogy csak délután játszótereztünk egy picit. Most nem találkoztam a kis barátnőimmel, de voltak kinn más gyerekek, és ők is nagyon jó fejek voltak. Amúgy semmi különösről nem tudok most beszámolni neked, Apa. Jó kislány voltam, szinte egész nap elvoltam a járókámban, csak akkor gyűlt meg velem a baja az Anyának, mikor aludni akart vinni. Ahhoz nem nagyon volt kedvem... Éjszaka viszont most megint rosszalkodtam egy kicsit, úgyhogy kb. hajnali 4 órától az Anya mellett aludtam, mert semmi sem volt jó... Vele is csak nagy küzdelmek árán sikerült elaludnom, nyafogtam, kapálóztam, osztottam a pofonokat rendesen szegény Anyának. Remélem, nem haragszik érte! Mire megjössz, azért majd igyekszem kicsit megemberelni magam, már ami az alvást illeti.

Ma talán-talán sütni fog végre nap, és ha így lesz, elsétálunk a gyógyszertárba szerintem, legalábbis mintha ezt tervezte volna az Anya. Holnaptól meg itthon vannak a papáék is, mert valami ünnep lesz, vagy mifene, és nem kell nekik menni a dolgozóba.

Itt van néhány kép a tegnapi napomról. Ez itt az új "pötyi piroska" szerkóm, a Mamától kaptam. Jó, mi?

Ez meg az új pizsim, ezt sem láttad még, a múlt héten vette nekem az Anya, mert állítólag mindent kinövök... Tudom, kicsit elfeküdtem a hajam, de hát ez van, na...

Itt meg a Mamával pózolunk a teraszon. Jól néz ki a Mama, mi? Én mondtam neki, de hát nem hiszi el...

Hello Apa!

Nálatok biztosan jobb idő van, Apa. Itt ma is nagyon fújt a szél, úgyhogy csak rövid időre tudtunk kimenni a játszóra. Mielőtt elindultunk az Anyával, kipróbáltam a Tomi mociját. Csináltunk képeket is, hogy te is megnézhesd, milyen vagány motoros csajszi vagyok! A játszótéren megint kinn voltak a barátosnőim, úgyhogy együtt hintáztunk. Nagyon jól éreztem magam, csináltunk is videót az Anyával, majd nézd meg mindenképp, Apa! Miután hazajöttünk, a Papa mesélt nekem a könyveimből, aztán még játszottam picit a szőnyegen, majd mentünk is fürcsizni. Hát ez volt ma. Holnap újra jelentkezem!

Itt éppen tologat az egyik kis barátnőm: 

Itt meg megnézheted, hogyan állok kapaszkodás nélkül (persze csak rövid ideig megy még), meg azt is, hogy hogyan motorozunk a Tomival, és itt egy közös kép a Papával is, ahogy olvas nekem: 

És végül a játszóteres videó, amit megígértem:

 Szia Apa!

Ma nagyon csúnya idő volt nálunk, így nem is voltam igazán kinn, csak mikor a fehérvári Dédihez mentünk a Papával. Nagyon örült nekem a Dédi. Megint játszottunk a babával, meg képzeld, kaptam a Déditől két könyvet! Úgyhogy már összesen négy könyvem van. (Egyet otthon hagytunk, amit a Hannáéktól kaptam Karácsonyra). 

Délután a rossz idő miatt leginkább a járókában játszottam, meg néha a szőnyegen, a mamáékat szórakoztattam. Én nem értem, mi volt itt ma mindenkivel. Anya is meg a Mama is egész nap tök fáradtak voltak, állandóan ásítoztak, csak én voltam egyedül talpon! Estére jól el is fáradtam... 

Ma is kapsz videót, Apa! Itt éppen veszettül rázom a csörgőt:

 Szia Apa!

Már majdnem két hete, hogy távol vagy. Szerencsére itt a mamáéknál hamar elszalad az idő. Ma sem tudtam igazán unatkozni. Délelőtt elvoltunk itthon, játszottam, olvasgattam, mert mostanában az egyik kedvenc időtöltésem, hogy a váci Mamától kapott Micimackós könyvet nyüstölöm. És képzeld Apa, az Anya látta, hogy azzal játszom, és elkezdte énekelni nekem, hogy "Hull a hó és hózik-zik-zik...". Ez a "zik-zik-zik pedig annyira tetszett, hogy jól kiröhögtem az Anyát (aztán persze elkezdtem csukizni, ahogy mindig, mikor hangosan hahotázom). Szóval újabban szeretem a könyveket, úgyhogy a Papa azt mondta, holnap fel is kerekedik, hogy vegyen nekem néhány leporellós könyvet, olyan babáknak valót. Tudod milyen a Papa, ha könyvekről van szó... :) 

Délutánra meg volt beszélve egy találkánk az Anya egyik ismerősével, a Melindával. Tudod Apa, neki is van egy pici babája, a Noel, így jött az ötlet, hogy sétálhatnánk egyet együtt. De mivel én hosszú távon nem mindig vagyok partner a babakocsiban való ücsörgésben, végülis itt kötöttünk ki a mamáék melletti játszótéren, ahol később a Mama is csatlakozott hozzánk. Nagyon cuki a Noel. Szegényt nem nagyon hagytam aludni! :) 

Ma készítettünk egy teszt videót is az Anyával, hogy megnézzük, mit tud az új fotógép. Semmi különös... csak dumálgatok, meg manőverezem a járókámban:

Drága Apukám!

Tegnap nem jelentkeztem, de igazából nem is történt semmi különleges. Az idő is elég ramaty volt odakinn, úgyhogy még csak a játszótérre se mentünk el az Anyával, csak ide a ház elé vitt ki levegőzni egy fél órácskára. Az éjszaka megint bealakítottam, 10-kor, 11-kor, éfjélkor, 2-kor, majd 5-kor is sírtam az Anyának, hogy jöjjön, de remélem, azért nem haragszol rám emiatt, nem direkt volt. Az Anya meg is ígértette velem, hogy ma jó kislány leszek, és szépen alszom az éjjel. Háát... meglátjuk.

Ma már szép napsütéses idő volt, úgyhogy kimentünk a játszótérre. Apa, képzeld, már vannak barátnőim, azt hiszem, Legalábbis van két kislány, akikkel szinte mindig találkozom ott, és az egyikük még meg is simogatta az arcomat. Ja, és megint tanultam egy új "szót": ká-ká-ká vagy ka-ka-ka. A vicces, hogy épp akkor mondtam az Anyának, mikor bekakiltam. :) De nyugi, nem maradtál le az első igazi szavamról, mert ez még nem volt szándékos, később mondogattam máskor is...

Délután a Tomi nagybátyám meghozta az új fényképezőgépünket, úgyhogy ki is próbáltuk az Anyával. Egyelőre a videót még nem, de a fotók közül itt van néhány:

 Szia Apukám! 

Kerek tíz napja vagy kinn, a messzi Spanyolországban. Hiányzol nagyon! Persze azért nem kell aggódnod, megvagyunk az Anyával! Ma például kétszer is voltunk levegőzni, olyan szép napsütéses idő volt. Nyílt itt a közelben egy új ABC, délelőtt elsétáltunk oda az Anyával, hogy vegyünk a Csucsunak párizsit. Van étvágya szerencsére, jól van a kis paklincs. Délután, amikor kimentünk a játszóra, már hűvösebb volt, úgyhogy megint fel kellett vennem az overálom, pedig úgy szerettem, hogy kabátban lehetek, mint a nagyok, és az új csukámat is meg akartam mutatni a gyerekeknek, de majd legközelebb. :) Neked azért megmutatom, Apa!